KOCSIS FRANCISKO, JÓZSEF ATTILA ÎNTR-UN VIS

Un copil desculţ, cu veşminte peticite, într-o zi toridă de vară, străbate şesul nesfârşit, calcă în colbul fin şi mângâios de pe drumul căruţelor, decapitând cu o nuia de sânger câte un spic de iarbă crescută pe margini, câte-o floare de pripor; loveşte cu sete, cu patimă de răzbunător; nu mai e copilul părăsit, ci arhanghelul celor ca el; va creşte pentru această dreptate;

se duce spre zarea din care mai demult a venit ceva mai bine îmbrăcat de la oraş, se duce spre gara mică a aşezării de pe pustă, se duce să vadă locomotiva de care s-a îndrăgostit fără scăpare; atât de tare că peste ani se va arunca sub roţile ei, în tandră şi tragică îmbrăţişare;

când îl visez, el încă nu ştie; eu văd copilul, dar nu-mi pot opri mintea să nu fugă la ce o să fie, nu-mi pot opri nici gândul că dacă s-ar întoarce din drum, destinul ar fi schimbat; dar micul arhanghel n-are cum să ştie, se duce mai departe; cu destinul schimbat, poate n-ar scrie nici poezie

Álmomban József Attila

Markó Béla fordítása

Egy mezítlábas gyermek toldott-foldott ruhában, tikkasztó nyári napon átvág a végtelen síkságon, lépdel a szekérút finom, selymes tapintású porában, le-lefejez erøs, szíjas vérfavesszøvel egy kimagzott fðszálat vagy apró mezei virágot az árokparton; csapkod szenvedélyesen, bosszúszomjasan; már nem is egy elárvult gyermek, hanem a hozzá hasonlók ørangyala; azért kell felnønie, hogy igazságot tegyen;

eløtte, messze a láthatár mögött ott van az a város, ahonnan valamivel jobban öltözötten eljött hajdanában, megy a kis pusztai vasútállomáshoz, hogy lássa a mozdonyt, amelybe végképp beleszeretett; annyira, hogy sok-sok év múlva a kerekei alá veti magát; halálos gyöngédséggel öleli majd magához;

álmomban ø még nem tudja ezt; én a gyermeket látom, de nem parancsolhatok a képzeletemnek, hogy ne szaladjon eløre oda, ahol megtörténik mindez, attól a gondolattól sem bírok szabadulni, hogy megváltozna a sorsa, ha most visszafordulna útjából; de a kis ørangyal ezt nem tudhatja, halad tovább; ha más lenne a sorsa, talán verset sem írna